A vágóélnek egy síkban kell lennie a csiszolókorong felületével.
A fúró élezése előtt a fúrószár fő vágóélét ugyanabba a vízszintes síkban kell elhelyezni, mint a csiszolókorong felületét. Más szóval, ügyeljen arra, hogy amikor a vágóél érintkezésbe kerül a kerékkel, az él teljes hosszában csiszolásra kerüljön. Ez az első lépés a fúrószár és a köszörűkorong közötti relatív helyzet megállapításához; ha ez az igazítás be van állítva, lassan érintkezhet a fúróval a kerék felületével.
A fúrófej tengelyének 60 fokos szögben kell lennie a csiszolókorong felületéhez képest.
Ez a szög megfelel a fúrófej csúcsszögének. Ha ez a szög ebben a szakaszban nem megfelelő, az közvetlenül befolyásolja a fúró csúcsszögének méretét, a fő vágóélek geometriáját és a vésőél szögét. Ez konkrétan a fúrószár központi tengelye és a köszörűkorong felülete közötti helyzeti viszonyra vonatkozik; a 60 fokos szög az alapkövetelmény, és ez egy olyan szög, amelyet általában könnyű vizuálisan megítélni. Kulcsfontosságú, hogy a köszörülés előtt egyenlő figyelmet fordítsunk a fúrószár vízszintes beállítására és szöghelyzetére; ne hagyja figyelmen kívül a szögbeállítást a vágóél síkba állítása közben, és ne hagyja figyelmen kívül az élbeállítást sem, miközben megpróbálja beállítani a megfelelő szöget.
Csiszolja meg a vágóéltől visszafelé haladó szárnyat (domborfelületet).
Miután a vágóél érintkezik a csiszolókoronggal, közvetlenül a fő vágóél mögött kell csiszolnia a felületet, -más néven oldalsó vagy dombormű felületet. Ez azt jelenti, hogy magának a vágóélnek kell lennie a fúrószár első részének, amely megérinti a kereket, majd lassú, seprő mozgásnak kell lennie a teljes domborzati felületen. A korong rögzítésekor kezdetben csak enyhe nyomást gyakoroljon, hogy minimális köszörülést végezzen. Figyelje meg a keletkező szikrák egyenletességét, és ennek megfelelően állítsa be a kéznyomást valós időben-. Ezenkívül fokozottan ügyeljen a fúrószár hűtésére; ne hagyja túlmelegedni, mert a túlzott hő hatására a vágóél elszíneződhet, és a fém lágyulásához (lágyulásához) vezethet. Ha azt észleli, hogy a vágóél túlságosan felforrósodik, azonnal hűtse le a fúrót.
A fúrószár vágóélét fel és le kell billenteni, míg a farok vége nem emelkedhet fel.
Ez leírja a fúrószár köszörülésének szokásos mozgását: a fő vágóélt fel{0}}és-lefelé mozdulattal kell rázni a csiszolókorongra. Pontosabban, a fúrófej elülső részét tartó kéznek sima, egyenletes ringatást kell végrehajtania a kerék felületén. Ezzel szemben a szárat (fogantyút) tartó kéznek szilárdan kell maradnia, és meg kell akadályoznia, hogy a fúrószár hátsó vége felfelé emelkedjen. Vagyis a fúrószár farka nem emelkedhet a köszörűkorong vízszintes középvonala fölé; Ha így tesz, akkor egy tompa vágóél keletkezik, amely nem tud semmilyen vágási műveletet végrehajtani. Ez a folyamat legkritikusabb lépése; az élezett fúrószár végső minősége nagymértékben függ ennek a konkrét mozgásnak a helyes végrehajtásától. Ha a köszörülés majdnem befejeződött, kezdje a vágóélnél, és óvatosan ecsetelje vissza a domborítási szög felé, hogy a szél mögötti felület a lehető legsimább legyen.
Győződjön meg arról, hogy a fúrási pont egy vonalban marad a központi tengellyel, és lassan haladjon tovább az alakzat finomításához, miközben megőrzi a szimmetriát mindkét oldalon.
Miután az egyik vágóél megfelelően megcsiszolódott, folytassa a másik csiszolásával. Feltétlenül ügyelni kell arra, hogy a vágóélek pontosan a fúró tengelyéhez igazodjanak, és mindkét él szimmetrikus legyen. A tapasztalt kézművesek a fúró hegyét egy fényforráshoz tartják, hogy szemrevételezzék a szimmetriáját, és csiszolás közben fokozatosan módosítják. A fúrószár vágóélének domborítási szöge (hézagszöge) általában 10 fok és 14 fok között van. Ha a domborítási szög túl nagy, a vágóél túlságosan vékony lesz; ez erős vibrációhoz vezet a fúrás során, három- vagy ötszögletű lyuknyílást eredményez, és tűszerű forgácsok keletkeznek. Ezzel szemben, ha a tehermentesítő szög túl kicsi, a fúráshoz szükséges tengelyirányú tolóerő nagyon nagy lesz; a fúró nehezen hatol be az anyagba, a forgácsoló erők megnőnek, és jelentős hő keletkezik-, ami a fúrószár súlyos túlmelegedését okozhatja, vagy akár egyáltalán nem is képes vágni. Ha a domborítási szöget a megfelelő specifikációnak megfelelően köszörüljük,{10}}a fúróhegy középre állítva és mindkét vágóél szimmetrikus-a fúró simán és rezgés nélkül üríti ki a forgácsot működés közben, és a fúrt furat átmérője pontos marad, anélkül, hogy növelnénk.
Miután mindkét vágóélt sikeresen lecsiszolták, különös figyelmet kell fordítani magának a fúróhegynek a finomítására, különösen nagyobb -átmérőjű fúrószárak használatakor.
